Állatvilág

Kép

Kép


Kép


Bejelentés madarak ellen elkövetett bűncselekményekről
Kép


Kép

Kép

Kép



Kép

Kép


Kép

Kép





 

 

 

  • Vöröshasú unka  (Bombina bombina)

A vöröshasú unka (Bombina bombina)  a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és az unkafélék (Bombinatoridae) családjába tartozó faj.

A kifejlett állat 4-5 centiméter hosszú. Zömök teste, rövid és lapos feje van. Szemei kiállóak, pupillája szív, csepp, vagy háromszög alakú. Végtagjai vaskosak, a hátsó láb ujjai között úszóhártya feszül. Mérgező mirigyváladéka van, melyre a hasán lévő vörös foltokkal is figyelmezteti a rá vadászókat.

 

Kép

 

Tápláléka rovarokból, pókokból és meztelen csigákból áll. A lárvái vízibolhával, vízi rovarokkal táplálkoznak.

 



     

    • Sárgahasú unka (Bombina variegata)

     

    A Sárgahasú unka   (Bombina variegata)  a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák (Anura) rendjébe és az unkafélék (Bombinatoridae) családjába tartozó faj.

     Testhossza 4-5 centiméter; sokkal kisebb, mint a barna varangy. Teste lapos, egészen oldalt illeszkedő lábakkal. A nem feltűnő barnás, iszapszürke vagy olajzöldes felsőtest szemölcsös. Hasán a bőre csaknem sima, élénk citrom- vagy narancssárga, nagyobb szürke, szürkéskék vagy feketés foltokkal tarkázott. A sárga mezőkben finom, fekete pontok láthatók, de a vöröshasú unkától eltérően a sötét mezőkben fehér pontokat egyáltalán nem vagy csak alig találunk.

    A sárga hasú unka bármilyen kisebb vízzel beéri. Leggyakrabban olyan pocsolyákban és kis tavakban fordul elő, amelyekben másfajta békák nincsenek. Még a csupán néhány hétig vízzel telt keréknyomok is megfelelnek neki, de a folyóvizeket kerüli. Túlnyomórészt a vízben él, de néha hosszabb időre is kijön a szárazföldre. Magyarországon legfőképp a magasabb hegyvidékek vizeiben él

     

    Kép

     



     

     

    • Barna ásóbéka      (Pelobates fuscus)

    A barna ásóbéka (Pelobates fuscus) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, a békák(Anura) rendjébe és az ásóbékafélék (Pelobatidae) családjába tartozó faj

     

    A hím testhossza 6,5 centiméter, a nőstényé 10 centiméter. Zömök testalkatú, végtagjai rövidek és erősek. Nagy szeme és függőleges állású pupillája van. A hátsó lábának ujjai között úszóhártya feszül, s a lábközéptájékon, elszarusodott, félhold alakú ásósarkantyúk találhatóak, melyet ásáshoz használ. Az állat hátoldala olajzöld, vagy barna, hosszanti sötétebb foltokkal tarkítva. A hasoldala piszkosfehér, világosabb vagy sötétebb, márványos, foltos rajzolattal.

    Napközben és télen általában 50 cm mélyen, a maga ásta lyukban rejtőzködik. Éjszaka vadászik főleg rovarokból álló táplálékára.

     

    Kép

    Kép: a; MME   b; Wikipedia

     



     

    •  Barna varangy      ( Bufo bufo)

    A barna varangy (Bufo bufo) a kétéltűek (Amphibia) osztályának a békák vagyfarkatlan kétéltűek (Anura vagy Salientia) rendjéhez, ezen belül a varangyfélék(Bufonidae) családjához tartozó faj.

     

    Kép

     
     
    A hím legfeljebb 7 centiméter hosszú és 10–50 gramm testtömegű, anőstény legfeljebb 13 centiméter hosszú és 50–120 grammot nyom. Az állat általában túlnyomórészt barna színű, szürkés vagy feketés foltokkal; testét olajzöld – Dél-Európában vöröses – szemölcsök borítják. A háton és a mellen található mirigyekben két különböző mérgező váladék termelődik, amelyek elriasztják egyes ellenségeit. Mellső lábával kapja el zsákmányát; párzáskor a hím ezzel karolja át a nőstényt. Úszóhártyával rendelkező hátsó lába nagyobb és erősebb, a meghajtást szolgálja. Egy átlátszó, védő „harmadik szemhéj”, a pislogóhártya segítségével a béka a víz alatt is lát. A száj elülső részében található ízület révén a béka akár 10 centiméter hosszúra is megnövő, ragadós, rózsaszínű nyelvét képes lasszószerűen előre- és visszalendíteni. Ezt a reflexszerű mozgást minden tárgy kiváltja, amelynek nagysága körülbelül megegyezik a zsákmány nagyságával.
     
     
    Kép



     

     

    • Zöld varangy        (Bufo viridis) 

    A zöld varangy erőteljes testfelépítésű, testhosszúsága elérheti a 12 cm-t is, azonban ennél többnyire kisebb, a nőstények 9-10 cm-esek, a hímek kisebbek, 7-8 cm közöttiek. A feje rövid, szélesebb, mint amilyen hosszú. Állkapcsai fogatlanok. Fültőmirigyei jól fejlettek, nagyjából párhuzamosan állnak. Orrcsúcsa lekerekített. Pupillája vízszintes tojásdad alakú, a szivárványhártya fémeszöld színű. A dobhártyája kicsi, fele akkora, mint a szem átmérője. A hímeknek külső hanghólyagja van (torkuk kékes árnyalatú). A 3. ujj ízületi gumói páratlanok, a 4. ujj vége túlér a 3. ujj első ízületén. Hátbőrük kevéssé szemölcsös, dudoros. Szürkés vagy olívzöld, esetleg sárgás alapszínén egymástól jól elkülönülő, határozott körvonalú zöld vagy olívzöld foltok sorakoznak, helyenként vörös vagy narancsvörös pettyekkel (mirigypontok) díszített. A nőstények foltjai többnyire élénkebb színűek, jobban elkülönülők. Néha a hátoldal foltjai alig látszanak, ilyenkor hasonló a barna varangyhoz. A hasoldal szürkés színű. Hátsó végtagjai valamivel hosszabbak, mint az elülsők. A hímek elülső végtagján az 1. ujjon (szaporodási időszakban a 2. és a 3. ujjon is) szarupárna található, hátoldaluk alapszíne nászidőben a nőstényekénél sokkal zöldesebb. Nászidőben az elülső végtagjuk megvastagszik, és pirregő hangot adnak. A frissen kelt ebihal 3-4 mm-es, majd elérheti akár az 50 mm-t is. Fekete színűek, a farokvitorlájuk a farok középvonalában a legmagasabb, a törzsre nem húzódik rá. Farkuk tompán végződik. A légzőnyílás a test baloldalán, a végbélnyílás a test középvonalában van. A szemek közötti távolság megegyezik az orrlyukak közötti távolsággal. Fogképlete: 2/3. Hazánkban az átalakulásuk augusztus közepéig végbemegy. Átalakuláskor a kis varangyok legalább 10 mm-esek, de elérhetik a 17 mm-t is.

     

    Kép



    • Gyepi béka           (Rana temporaria) 

     Nagy, robusztus béka. Hosszúsága a 10 cm-t is meghaladhatja, sokszor a hímek is igen tekintélyes méretűek. Hátsó lábai az erdei békáénál szemmel láthatóan rövidebbek, térdben előrehajtva a bokaízület szemmagasságig ér. Mellső lábai – különösen a hímeké – rendkívül erőteljesek, a hátsó lábakhoz hasonló vastagságúak. Orra két hazai rokonánál lekerekítettebb. Színezete változatosabb, mint az erdei békáé. Alapszíne barna, de ez szürkés, sárgás vagy vöröses árnyalatú is lehet. Hátán feketés foltok, vagy az alapszínnél sötétebb márványozottság is megfigyelhető. Halántéksávja nem mindig olyan kontrasztos, mint rokonaié, benne a szemhez hasonló méretű dobhártya a szemtől távolabb látható. Hátsó lába az erdei békáéhoz hasonlóan keresztsávozott. Hasoldalán sötét márványozottság figyelhető meg, oldalán szabálytalan alakú sötét foltok választják el a hát és a has színét. E foltok környezete téglavörös vagy citromsárga lehet, színpompás külsőt kölcsönözve az állatnak. A hímek bőre a párzási időszakban megduzzad, acélszürkés színt ölt, mellső lábaikon porcos-kemény, környezetétől elütően feketés színű hüvelykvánkos fejlődik. A nőstények bőre ekkor szemölcsössé válik, különösen oldalukon. Bőrük igen bőségesen termel nyálkát, ezért tapintása még más békákhoz képest is sikamlós. Az ebihalak az erdei békákénál valamivel karcsúbbak, farokzászlójuk nem foltos. Hasuk többnyire már ekkor sötétebb, mint rokonaiké.

    Kép

     

    • Mocsári béka        (Rana arvalis)

    Hegyes orrú, karcsú, közepesen hosszú lábú béka. Mérete 6,5-8 cm. Hátsó lábának belső sarokgumója kiemelkedő, kemény. Háta barnás színű, közepén gyakran sötétebben szegett világos, hosszanti csík húzódik. Oldalán szintén gyakori az élesen elváló világosabb szín. Lejjebb a hasoldal határán jellemző a szabálytalan feketés hosszanti foltsor, mely már a mellső láb töve előtt egy elnyúlt sötét folttal elkezdődik. Hátsó lábai harántsávosak. Hasoldala világos. Kantár és halántéksávja többnyire kontrasztos, sötét. A nászruhás hím összetéveszthetetlen: feje, háta, sokszor egész felső testfele olajfilmszerűen csillogó égszínkék színűvé válik. Ebihalai a gyepi béka lárváira hasonlítanak, inkább karcsúak, mint robusztusak, farokzászlójuk nem foltos. Biztos elkülönítésük csak a szájmező szaruléceinek vizsgálatával lehetséges (illetve Magyarországon az élőhely alapján).

    Kép



     

    • Erdei béka             (Rana ridibunda)

     Közepes termetű, karcsú, feltűnően hosszú lábú béka. A nőstények jellemzően 6-8 (maximum 9), a hímek 5-6 (maximum 8) cm hosszúra nőnek meg. Orra sokkal hegyesebb, mint a gyepi békáé. Hosszú hátsó lábait előrehajtva a sarokízület jócskán az orr elé kerül. Nyugalmi pózban hátsó lábainak sarokízületei a test mögött sokszor összeérnek, igen jellegzetes körvonalakat kölcsönözve az állatnak. Hátának színe világosbarna vagy drapp, rajta előfordulhatnak kisebb sötét foltok vagy márványozás, ez azonban sohasem jelentős. Legkontrasztosabb rajzolata a sötét kantár- és halántéksáv, ez rejti a dobhártyát, mely a gyepi békáénál kisebb, és közelebb helyezkedik el a szemhez. Hátsó lábain többnyire jól kivehető a kb. 10 sötét keresztsáv. Hasoldala fehéres, néha kissé rózsaszínes vagy sárgás beütéssel, a gyepi békával szemben egyszínű. A hát és a has színe között fokozatos az átmenet, az oldalakra szintén a szürkésbarnás, esetleg halványsárgás árnyalatok jellemzők. Tavasszal a hímek hüvelykvánkosa világos, a test színéhez hasonló árnyalatú, állaga gumiszerűen ruganyos. Ebihalaik farokzászlója magas, sokszor a hát hátsó kétharmadánál kezdődik, jellemzően kontrasztosan, sötéten foltozott. Az ebihalak ezenkívül magasabb, robusztus testükkel, aránylag rövidebb farkukkal különíthetők el a rokon fajok lárváitól.

     



    • Kis tavibéka          (Rana lessonae)

    A hazai zöldbéka-csoport legkisebb tagja, testhossza ritkán haladja meg a 6-7 cm-t. Színezete igen változatos, legtöbbször a zöld valamely barnászöld foltokkal, lécekkel, csíkokkal mintázott árnyalata. Nászidőszakban a hímek „kivirulnak”, élénk neonsárga, zöldessárga vagy kifejezetten aranyoszöld színt vesznek fel. Hasuk csak ritkán mintázott, általában fehér, vagy akár rikítóan hófehér is lehet. A combok tigrismintájában a világos sávok citromsárgák. A hímek hanghólyagja fehér. A párzási időszakban világos színű hüvelykvánkosuk fejlődik. Combjuk rövid, ha a test hossztengelyére merőlegesen állítjuk be, és a lábakat térdben behajlítjuk, sarkaik jól láthatóan átfedésbe kerülnek – ellentétben a nagy tavibékával, ahol a sarkak össze sem érnek. Sarokgumójuk magasra emelkedő, már-már az ásóbékáéval vetekedő méretű. Hangja hasonló a nagy tavibékáéhoz, de a „kvark-kvark” szólamokat váltó kacagó szakaszok valamivel magasabbak, és inkább kerepelés-szerűek.

     



    • Kecskebéka           (Rana esculenta)

    A kecskebéka méretében és színezetében is átmenetet mutat a két szülői faj, a nagy és a kis tavibéka között. Testhossza általában 8-12 cm, combja közepesen hosszú, sarokgumója is átmeneti méretű. Hátának színezete igen változatos: alapszíne zöld sötétbarna vagy fekete foltokkal, lécekkel tarkított. Az egészen fiatal egyedek néha barna színűek, ezért sokan erdei vagy mocsári békának nézik őket, de a sötét „bajszuk” hiányzik. Hasa rendszerint szürkén foltos, de csak nagyon ritkán teljesen fehér (kis tavibéka) vagy sötét, fekete mintás (nagy tavibéka). A comb hátsó oldalán megvan a tigrisminta, a világos csíkok inkább sárgák. A hímek hanghólyagja középszürke színű. Hangja nagyon hasonló a nagy tavibékáéhoz.

     

     

     



    • Zöld leveli             (Hyla arborea)

    A zöld levelibéka elegáns megjelenésű, karcsú testű faj. Hátsó lábai igen hosszúak. Testmérete maximálisan 5 cm lehet, bár többnyire ez alatt marad. Orra lekerekített, szivárványhártyája aranysárga. A pupilla vízszintes rés alakú. Hátoldalának bőre sima, míg a hasoldal szemcsézett. Színe a hátoldalán a zöld valamely árnyalata, a hasoldal fehéres-sárgás. Elsősorban a kora tavaszi időszakban találkozni lehet szürkésbarna (néha majdnem fekete) példányokkal. Színe elsősorban a közeghez igazodó, de a sötétebb árnyalat hideg időben elősegíti a napsugarak hatékonyabb elnyelését. A hátoldalon néha szétszórtan sötétebb foltokat visel. A hát és a hasoldal határán mindkét oldalon az orrnyílásoktól hátrafelé fehér sávval szegélyezett vékony, megszakítás nélküli fekete sáv húzódik végig. Lefutása, formája egyedi azonosítást tesz lehetővé. Az ágyéktájékon a sáv gyakran felhajlik, ha nem, akkor végigfut a lágyékig. A szájpadcsont mögött található ekecsont (vomer) fogazott. Nyelve elől lenőtt, kicsapható. A végtagok ujjai tapadókorongban végződnek, melyek segítségével rendkívül jól másznak a növényeken. A dobhártya kisebb átmérőjű, mint a szem. Az ivari kétalakúság kifejeződik a testméretekben. A nőstények általában nagyobbak. A hímeknek külső, toroktájéki hanghólyagjuk van, amely nyugalmi helyzetben is felismerhető: a torok sötétebb sárgásbarna, ráncolt. A nőstény a petéket több részletben, mogyorónyi, kis diónyi csomókban rakja le, amelyekben körülbelül 50 pete lehet. A sárgásfehér színű pete átmérője 1,5-2 mm, a kocsonyás burkával együtt körülbelül 4 mm. Keléskor a lárvák 3-5 mm hosszúak, növekedésük során elérhetik az 50 mm-t is. Színük egyöntetű olívbarna. Légzőnyílásuk a test baloldalán, a végbélnyílás a jobboldalon található. Az ebihalak jól fejlett, magas farokvitorlája a végén lekerekített. Az átalakult békák 12-20 mm nagyok.

     

    Kép Kép



     





    Hasznos oldalak

    És itt bemutatkozom
    Kép
    Kép


    Megtalálsz a FACEBOOKON



    Kép


    Kép


    Kép



    Kép


     Kép
    Geocaching.hu 


    Kép


    Kép



    Kép
    Kép